Jakubinyi László

Jakubinyi László bebizonyítja, hogy az értelmi fogyatékossággal élők minden szinten képesek arra, hogy elkötelezett munkatársakként hasznos, teljes életet éljenek. László a közepes és súlyos szellemi fogyatékossággal élők számára hozott létre egy könnyen másolható, vidéki modellt. László modellje Lengyelországban, Romániában és Moldvában is elterjedt.

A Szimbiózis megalapításával László olyan komplex szolgáltatási rendszert dolgozott ki, ahol mindenki a közösség hasznos tagja lehet a saját potenciáljának keretein belül. A Szimbiózis Alapítvány fő feladata olyan körülmények megteremtése, ahol a fogyatékkal élők saját képességeiknek megfelelő értékeket képesek elfogadni, és önállóan élni, miközben a társadalom aktív és értékes tagjává válnak.

László álma a szervezeti fenntarthatóság elérése, hogy rendszere függetlenül működhessen jelenléte nélkül. Szeretné átadni tudását, és lehetővé tenné mások számára, hogy folytassák munkáját.

A Szimbiózis Alapítvánnyal László mindig is arra törekedett, hogy megoldást találjon a fő problémára, amely válasz az autizmussal és a szellemi kihívásokkal küzdő emberek szüleinek állandó, "tabu" kérdésére is: "Mi lesz, ha meghalok?" Leggyakrabban egy bizonyos kor után a szülői támogatás egyre alacsonyabb szintű lesz, vagy egyszerűen csak abbamarad. Ezért arra kényszerülnek, hogy gondoskodjanak magukról, miközben ők arra vágynak, hogy aktív és értékes tagjai legyenek a társadalomnak.

A Szimbiózis Alapítvány ma több mint 100 munkahelyet biztosít a fogyatékkal élők számára. A nyitott munka program 160 új munkahelyet hozott létre 5 év alatt, és a szervezet közel 4 milliárd Forint forgalmat generált tíz év alatt. Több mint 200 nyertes pályázatot valósítottak meg. Az alapítvány évente több mint 300 fizikai és szellemi kihívással küzdő embert érint. Emellett jelentős nemzeti és nemzetközi tevékenységük is van. Jelenleg munkájukat a különböző alapítványok és nonprofit vállalkozások között terjesztik, hogy létrejöjjön az első olyan civil holding, amely összefogja a fogyatékkal élő munkavállalókat.

László szerint a legnagyobb motiváció számára a sok pozitív visszajelzés és elért eredményeik. 16 éves korában a ferences rend szerzetese szeretett volna lenni, és miközben az erdélyi intézményben noviciátusát töltötte, először életében felismerte a fogyatékkal élők perspektívájának teljes hiányát. Valószínűleg ez volt az a mérföldkő, amely erre az útra állította.