A hatékony pro bono együttműködés 7 lépése - James E. Austin nyomán

Az Ashoka által készített Pro bono esettanulmány és kézikönyv számos inspiráló példát tartalmaz arra, hogy milyen már működő megoldások vannak céges – nonprofit együttműködésekre, és arra is, hogy milyen kölcsönös előnyökkel járnak, járhatnak ezek. Megfigyelhető, hogy a nonprofit szervezetek és a vállalkozások közötti kapcsolatok egyre erősödnek, egyre összetettebbek és stratégiaibbak.

De vajon mik az első lépések a kapcsolat kiépítéséhez? ? Honnan tudjuk, hogy értékalapú lesz-e az együttműködés és hogyan találjunk megfelelő partnereket a kivitelezéshez? Hogyan tudjuk biztosítani azt, hogy ezek az együttműködések hozzájárulnak a szervezet stratégiai céljainak megvalósulásához? 

Cikkünkben James E. Austin The Collaboration Challenge című kötete alapján vizsgáljuk meg a stratégiai együttműködést - mindezt hét lépésen keresztül  (a hét C, melynek az angolban van relevanciája). Nézzük a lépéseket:

1. Kapcsolat a célokkal és az emberekkel - A nonprofit –vállalati partnerségeket emberek hozzák létre, ápolják, és ha kell, bővítik. A társadalmi célú partnerségeket azok az érzelmi kapcsolatok motiválják, amelyeket az egyének a társadalmi küldetéssel, és a másik szervezetben lévő társaikkal  alakítanak ki. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez a kapcsolat döntő fontosságú az együttműködés során. Amit érdemes feltérképezni: Mennyire kötődnek az egyének személyesen és érzelmileg az együttműködés társadalmi céljához? Képesekk-e az egyének megérinteni, érezni és látni a kollektív társadalmi értéket? Milyen szintű és milyen  minőségű a felső vezetők közötti interakció? Mennyire erősek az interperszonális kötelékek? 
    
   
   
    
2. A cél egyértelműsége – az együttműködések kialakulásakor meghatározó tényező, hogy melyik fél milyen céllal kapcsolódik be az együttműködésbe, és ezek a célok valóban tisztázva lettek-e. Érdemes arról beszélgetni, hogy mi  az együttműködés célja és vajon minden partner meghatározta-e a különböző funkciókat az együttműködési portfóliójában?  A partnerek túl vannak-e a jótékonykodási „szindrómán”? A küldetés, a stratégia és az értékek összhangja - minél közelebb áll a partnerség célja az egyes szervezetek stratégiájához és küldetéséhez, annál fontosabb és erőteljesebb a kapcsolat. Hasonlóképpen, minél jobban egyeznek a partnerek értékei, annál erősebb a szövetség kohéziója.  Vajon mennyire érti minden partner a másik céljait? Mik az egyes partnerek küldetései, stratégiái és értékei? Melyek a jelenlegi és a lehetséges átfedések? Hogyan segíthet az egyik partner a másiknak küldetésének teljesítésében? Mennyire stratégiai eszköz az együttműködés az egyes partnerek számára? Ezeket a kérdéseket érdemes megválaszolni az együttműködés során.
    
3. Értékteremtés - a partnerségek megerősödnek, ha a felek folyamatosan szem előtt tartják az értékteremtést. Ez magában foglalja az egyes szervezetek erőforrásainak a számbavételét és azt a képességet is, hogy lássák, miként tudnak együtt értéket teremteni- Érdemes időt szánni és feltérképezni azt, hogy a partnereknek,  milyen erőforrásai lehetnek értékesek a másik számára? Milyen konkrét előnyök származnak az egyes partnerségekből, az együttműködésből? Milyen társadalmi értéket hozhat létre a partnerség?  Milyen új erőforrásokat, képességeket és előnyöket hozhat az együttműködés? Kiegyensúlyozottak-e az előnyök a partnerek között? 
    
4. Kommunikáció a partnerek között  - ahhoz, hogy felismerjék a partnerség előnyeit, a partnereknek rendelkezniük kell eszközökkel arra, hogy hatékonyan és gyakran tudjanak kommunikálni, mind  formális és informális csatornákat használjanak. Szintén nagyon fontos az őszinteség és az építő kritika, valamint a nyitottság. A jó kommunikáció erősíti a bizalmat és ha jól működik, a nyílt és őszinte kritikák kommunikálása konstruktívan hat a folyamatra.. Így érdemes arra figyelni, milyen szintű tisztelet és bizalom van a partnerek között. Milyen csatornákat és eszközöket használnak a belső kommunikációhoz? Rendelkeznek-e a partnerek összehangolt külső kommunikációs stratégiával és programmal? 
    
5. Folyamatos tanulás – a jól működő, erős együttműködésekben a partnerek folyamatos tanulásban vannak, magáról a partnerségi folyamatról is, de arról is, hogy hogyan teremthet nagyobb társadalmi értéket ez a partnerség. Nyitottság és kíváncsiság van, hogy új módszereket találjanak a hatékonyabb elköteleződéshez. Érdemes megkérdezni magunktól és partnereinktől mit tanulhatunk az együttműködés során? Hogyan építethetjükbe ezt a tanulást az együttműködésbe? Van -e folyamat az együttműködésből származó tanulás rutinszerű beépítésére, értékelésére? 
    
   
   
    
6. Elkötelezettség a partnerség mellett - a tartalmas partnerségek jelentős figyelmet igényelnek,így  jó, ha a partnerséget kiemelt kapcsolatnak tekintik és így is kezelik, magas belső láthatósága van, és magas a kulcsfontosságú döntéshozók részéről az elköteleződés. Mielőtt belevágunk egy program kivitelezésébe, nélkülözhetetlen, hogy elgondolkodjunk azon, milyen szintű szervezeti elkötelezettség van a partnerség iránt és ez az elkötelezettség hogyan és miben érhető tetten? Mennyire magasak a partnerek elvárásai? Mi az egyes partnerek együttműködési portfóliójának összetétele és ez a partnerség hol helyezkedik el ebben a portfólióban? Összhangban vannak-e a portfoliók a partnerek együttműködési kapacitásával?

Ez a hét lépés segíthet egy hatékony partnerség kialakításában, ha azonban még többet olvasnál erről, ajánljuk figyelmedbe az Ashoka Magyarország ingyenesen letölthető Pro Bono kézikönyvét.

Az Ashoka nemzetközi és magyar szervezete több mint egy évtizede  támogatja vállalati partnereit hatékony pro bono programok tervezésében és szervezésében. A kézikönyvben most megosztjuk mindazt, amit eddig tanultunk és tapasztaltunk az együttműködések során: az esettanulmányok, kutatások és interjúk mellett bevált megoldásokat és további  ötleteket gyűjtöttünk össze, melyek segítenek Neked is elindulni.