Gombos Gábor

Gombos Gábor a pszichiátriai betegek jogaival foglalkozik, részt vesz a magyar mentális egészségügyi rendszer rendszer reformjában. Szerhasználókat, túlélőket és korábbi pszichiátriai esetek résztvevőit képez, hogy ők maguk legyenek a változás ügynökei. Az orvosokat a páciens-központú ellátásra oktatja.

Gábor megalapította a Pszichiátriai Érdeklődési Fórumot, amelynek célja a fogyasztói szervezetek, a betegtanácsok és a betegtámogató csoportok inkubálása és hálózata. Ezek a fogyasztói csoportok helyszíni látogatásokat folytatnak különböző szociális ellátási intézményekben, dokumentálják az emberi jogok megsértését, és nyilvánosan osztják meg a megállapításokat. A Gábor arra törekszik, hogy javítsa a pszichiátriai intézményekben vagy otthon élő szellemi fogyatékos emberek életét. Megtervezte a támogató csoportokat, hogy segítsen és ösztönözze az embereket arra, hogy aktívabb életet éljenek, ismerjék és megértsék polgári jogaikat, és vegyenek részt a közösségeikben.

Míg a pszichiátriai betegségek előfordulása gyakori Magyarországon, a gondozás minősége nagyon alacsony. Körülbelül 100 ezer ember él skizofréniával, és további 100 ezer ember harcol a depresszióval. Ebből körülbelül 7000-en élnek az ország ötvenhárom pszichiátriai intézményében. Elsősorban kicsi, félreeső városokban találhatók ezek az ápolási létesítmények , mivel ezek a létesítmények eredetileg úgy épültek, hogy elrejtsék a pszichiátriai betegség problémáját, ezért gyakran teljesen felügyelet nélkül folyt az ápolás, a betegjogokat pedig sok esetben megtagadták.

1993 és 1999 között Gábor 20 csoportot hozott létre az országban, 300 beteg bevonásával. Emellett megszervezte a Pszichiátriai Érdekvédelmi Védelmi Fórumot, amely elnyerte a politikai döntéshozók tiszteletét és a képviseletet a Nemzeti Egészségügyi Tanácsban. A nemzetközi kezdeményezések támogatása mellett Gábornak sikerült megváltoztatnia a Magyar Szociális Törvény egyes, gyámságról szóló pontjait is.

Egy komoly depresszióval küzdő anya mellett Gábornak már nagyon fiatalon sikerült tapasztalatokat szereznie a magyar szociális ellátórendszerről. Néhány évvel később anyja az Országos Pszichiátriai Intézet gondozása alá került. Ez idő alatt Gábor tanúja volt annak, ahogy az édesanyját megbélyegezték, megfosztották minden jogától, és embertelenül bántak vele. Anyja halála után Gábor jelentős bizonyítékokat fedezett fel arra nézve, hogy halála a mentális gondozási rendszer hanyagsága miatt következett be. Ez az igazságtalanság táplálja Gábor elkötelezettségét a pszichiátriai betegek jogainak védelmében.