Ritók Nóra

Nóra így foglalja össze munkáját: "A kérdés, amivel újra és újra találkozom, az az, hogy vajon kinek kell alkalmazkodnia kihez. Számomra a válasz nyilvánvaló: mindenkinek alkalmazkodnia kell. Míg a többségnek meg kell tanulnia a toleranciát, az empátiát és azt, hogy mindenkinek esélyt kell adni, addig a kisebbségnek alkalmazkodnia kell az együttélés alapvető szabályaihoz, úgy hogy közben képesek megőrizni saját identitásukat is."

A forráshiányos állami intézményekkel szemben, amelyek nem képesek hatékonyan reagálni a krónikus szegénységre, Nóra és az Igazgyöngy Alapítvány célja, hogy konkrét integrációs modelleket hozzon létre a kormányzati struktúrán kívül. Ezek a modellek a családokat és a közösségeket arra ösztönzik és inspirálják, hogy az életükben bekövetkező változások aktív szereplői legyenek. Nóra elsőként a fiatalokkal kezdett el dolgozni, olyan iskolai utáni programlehetőségeket kínált nekik, ahol képzeletüket és érdeklődésüket olyan tevékenységekkel köthették le, amik a művészeteket a más iskolai tantárgyakkal kreatívan összekapcsolják.

Nóra célja, hogy megszüntesse a krónikus szegénység ciklusát, amely Magyarországon és Közép-Európában nagy mértékben pusztítja a marginalizált vidéki lakosságot. Attitűdváltozásra törekszik a társadalomban és az intézményekben, azzal kapcsolatban, hogy hogyan működnek együtt a szegényekkel, célja, hogy empatikusabbak legyenek velük és kevésbé hibáztassák őket. Szeretne egy olyan rendszert kialakítani, amelynek segítségével a modell más országokban és külföldön is alkalmazhatóvá válik. Nóra a rendszer hosszú távú gazdasági fenntarthatóságának megteremtésén dolgozik, modelljét az intézményi környezetbe integrálja. Alapvetően egy együttműködő társadalmi integrációs rendszert szeretne létrehozni, ahol minden érdekelt félnek jól meghatározott szerepe van a krónikus szegénység hatékony kezelésében.

A gyermekek gazdasági helyzetének és iskolai teljesítményének kapcsolata az összes OECD-országban Magyarországon a legerősebb, ami azt mutatja, hogy az oktatási rendszer nem képes kompenzálni a gyermek családi hátteréből származó előnyöket, hátrányokat. A közoktatás a középosztályhoz igazodik, nem túl gyakran képes fejleszteni a hátrányos helyzetű gyermekek megfelelő készségeit és kompetenciáit, és ennek következtében a fiatalok nagy százaléka lemorzsolódik az iskolából. Az állami intézményekben, kezdve az iskoláktól a szociális jóléti hivatalokig nagyon kevés a forrás, és így nem képesek hatékonyan reagálni a krónikus szegénységben élők helyzetére.

Az iskola utáni programokon résztvevő gyermekek iskolai teljesítménye jelentősen mértékben jobb lett. Nóra és csapata egy településen kifejlesztett egy kísérleti modellt, és jelenleg 16 másikban is ezt alkalmazzák. Az eredmények: a családok hasznosságérzete 50% -kal nőtt, az átlagos családi jövedelem 25% -kal emelkedett, és az iskolai lemorzsolódás aránya 40% -kal csökkent. A közösségek erkölcsi érzékenysége javult, az agresszió szintje csökkent, a gyermekprostitúció és a tinédzser terhesség szinte teljesen megszűnt. Az állami intézmények és a segítő szervezetek közötti együttműködés jelentősen megerősödött. Nóra módszertana más európai és nem európai országokba is elterjedt Szlovákiától egészen Kanadáig.

Két gyermeke születése után Nóra egy vidéki általános iskolában tanított. Karrierje elején felismerte, hogy a vidéki közösségek hosszú távú átalakulása attól függ, hogy a fiatalok hogyan változnak. Kezdetben munkája középpontjában a közoktatás szerkezetátalakítása volt abban az általános iskolában, amelyben tanított. Egy adminisztrációs változás eredményeképpen reformtörekvései hirtelen megszűntek, és Nóra felmondott. Rájött, hogy két választási lehetősége van: vagy, hogy visszatérjen a meglévő állami intézményekhez, vagy, hogy saját intézményét elindítsa, lehetővé téve, hogy az egyfajta laboratóriumként szolgáljon a fiatalok, családjaik és közösségeik tanítására és bevonására. Nóra az utóbbit választotta.